Ezerkilencszáznyolcvannégy

A testvérek férgekké váltak, Laposférgek

Ádám Zsuzsa: Földi Mihály A Nyugat tanulmánypályázatán megdicsért pályamű Bárhova is dobja a sors a költőt, bármit akar is tőle az élet, ő költő marad: önmagát adja, a maga líráját, azt a jajszót vagy örömkönnyet, amit az "akármi" zsenijéből, szívéből kihasít.

És bárhogyan ferdül, torzul, süllyed vagy lendül is a világ: az író író marad. Boldogan vagy reménytelenül, elégedetten vagy új élet parancsoló látomásával írja meg azt, amit tágranyitott szemébe sugárzott a világ.

Tartalomjegyzék

De az esztétikus, az irodalom kritikusa, akinek hivatása az ítélkezés, akinek eszköze a mérték, anyaga a fogalmak és célja a Rend, bátortalanná lesz, tanácstalanul néz körül, habozva nyúl a százszor is félretolt munka után, ha kiverték kezéből a mértéket, ha összekuszálták a fogalmakat. Nevezhető-e esztétikának az, amit ő csinál, amikor kérdéssé vált, hogy művészet-e egyáltalán az irodalom?

a testvérek férgekké váltak

A kitűnő angolok akik, hiába! S a kitűnő magyar író, aki maga ízig-vérig művész, könnyed legyintéssel intézi el a kérdést: "hát ha nem művészet, bizonyosan több annál.

  • Ádám Zsuzsa: Földi Mihály A Nyugat tanulmánypályázatán megdicsért pályamű
  • Choisissez la langue svp!
  • Az orwelli világ – az rémisztő valóságai - rugbyszeged.hu
  • KODOLÁNYI JÁNOS: VÍZÖZÖN, A barátaim férgekké váltak

A normatív esztétika megbukott. Honnan vegye a normáit, ha legősibb normája: a szép, elméletben és gyakorlatban elvesztette hegemóniáját?

Bejegyzés navigáció

Honnan vegye a mértéket, ha a tetszés és a siker: az érték legközvetlenebb ismérvei mögött ma olyan mozgatók állnak, melyek bizonyosan kívül esnek az esztétika szféráin? És honnan vegye az esztétikus a mértéket és normát különösen akkor, amikor prózáról, prózaíróról akar beszélni?

A prózairodalomban ma nincs tiszta művészet. Csak elvétve akad egy-egy mű és többnyire csak akkor, ha prózába tévedt versírók csináljákamely prózai formája ellenére is tiszta költészet, mint amilyen Füst Milán Adventje, vagy Babits Mihály Tímár Virgilje - bár neki is volt regénye, mely nem tiszta művészet - vagy Thomas Mann Buddenbrook Ház-a - de ő is megírta már azóta a Varázshegyet.

Az az egy év nélküled

Amikor a tetszés és siker ismérveiről és eszközeiről beszélünk, igazán mindegy lehet, hogy mi a célja és van-e egyáltalán célja az irodalomnak. Itt magukról az ismérvekről és eszközökről van szó. Arról, hogy a próza egy olyan ága az irodalom-művészetnek, melyben több és más is van, mint művészet; hogy az esztétika, ha értékelő és ítélkező hivatását be akarja tölteni, több eszközzel is kell, hogy dolgozzék, mint amennyi vele született, és hogy szempontjait éppúgy ki kell terjesztenie önmaga határain túl, mint ahogy a modern irodalom is túlterjeszkedett a maga törvények-szabta határain.

Ahogy a prózairodalom elszakadt a művészet ölétől, úgy kell az irodalomkritikának is elszakadnia a testvér-esztétikától és nem töprenghet azon, hogy helyes-e ez így - hiszen nincsen már autonóm normája, mely feleletet adhatna - hanem vállalnia kell lucus a non lucendóját, hacsak nem akarja megtagadni az egyetlen örök változtathatatlant, ami megmaradt belőle: az értékek fellelésének, megmérésének és a testvérek pinworms etetéskor váltak csillapíthatatlan éhszomját.

Navigációs menü

Mindezek meggondolása nélkül vajon mit kezd az esztétika Földi Mihállyal? Eljuthat-e valaha a formán keresztül hozzá, hacsak nem töri magát keresztül a formán, melyet oly szabályossá, oly kifogástalanná, minden kritikára annyira a megtámadhatatlanság fölényével visszamosolygóvá ötvözött kezdetben ez az író. És mit kezd vajon a "Szahará"-val, ezzel a minden értelemben véve problematikus regénnyel, melyet sem megszeretni, sem elvetni nem tudott sem írótárs, sem közönség?

  • Léptek a homokban.

Hol keresse hibáját, s ha ellenszenvét felcsiholta, hol mélyessze körmeit a kritika ebbe a kifogástalan, a sikerrel koronázott mesterművek szabállyá vált receptjei szerint megalkotott regénybe - s mégis, mivel dicsérje, akinek tetszik, mikor érzi, hogy a "szabályos nagyregény" önmagában véve nem dicséret s a kifogástalan forma még a művészetben sem elegendő erény? Valahogy meg kell sejtenie, hogy mind emögött ott van egy láthatatlan a penész parazita vagy sem, egy szellem láthatatlan akarata, egy akarat, mely tudatos, mely tudja, hogy miért van író, miért van ez az író, aki a sötétlő szaharák rabságán keresztül mámorosan bukdácsolva járja meg tévelygő és tévedő útját, mely még nem ért véget, de amely ma már mindenesetre maga hagyta el bozótjainak legkülső sűrűjét, hogy a szemlélet fényképezőgépe elé tisztán kanyarodhassék - s amely út ezáltal éretté és érdemessé vált az ítéletre.

Ez a szellem láthatatlan akaratával ott áll az irodalom mögött és értelmet ád neki, hogy ez aztán értelmét rásugározza az egész emberi életre.

a testvérek férgekké váltak

Kevesen tudnak erről a szellemről, maguk az írók sem valamennyien s Földi Mihálynak csak azt lehet felróni, hogy túl sokat tudott, azaz túl sokat akart tudatni róla első műveiben. A "Sötétség", az első könyv, mely nyomdafesték alá vitte a regényíró Földi nevét, még könnyen simuló anyag volt a kritika kezében. Akadály és ellenszegülés nélkül tűrte meg a legsablonosabb kritikai könyvnek erényeit és hibáit - s főleg hibáit, melyek nagyobb számban voltak erényeinél.

Könnyűszerrel ki lehetett ott hámozni az alapgondolatot s egy mozdulattal le lehetett fejteni a végére szinte szervtelenül odabiggesztett tanulságot, mely oly lírai teltséggel zeng az őrültségben megtért Hermann Rudolf zsoltáros áhítatú, imádságos leveleiből, hogy bosszankodva szisszenünk fel azon az írói ügyetlenségen, mellyel az utolsó lapokon egy schopenhaueri könyv címét szalasztja sorai közé az író.

Ray éppen öltözködött. Valamiért most nem olyan munkásruhát vett fel mint amire én emlékszem. Talán nem is dolgozni ment.

A filológiai metódus talán nem törődnék ezzel a jelentéktelen balfogással s miután kihámozta az alapgondolatot és lefejtette a tanulságot, rátérne a formai sajátságokra, a jellemzés módszerére és erejére és így tovább.

De az olvasó, legalább az, aki azon a színvonalon áll, melyre Földi törekvése irányul, kénytelen-kelletlen is fennakad ezen a kis kezdetlegességen.

a testvérek férgekké váltak

Annál is inkább, mert már ezen az első regényén megérződik, hogy Földi Mihálynál technikai járatlansággal a testvérek férgekké váltak sem lehet menteni, hiszen a novelláival 17 éves korában feltűnést keltett írónál ilyesmiről már diákkorában a testvérek férgekké váltak lehetett szó.

De a schopenhaueri könyvcím bedobása, az a túlságos érthetőségében brutális kimondása a tanulságnak, hogy "a világ nem képzet és akarat", azt a kellemetlen, de elutasíthatatlan benyomást kelti az emberben, hogy program-regényen rágta át magát.

Vannak, akik megrészegülnek a sugalmazás állapotában, sőt a szent részegséget még bor, sör, netán, bolondgomba mértéktelen élvezésével is fokozzák. Vannak itt, akiknek nincs haverja? Vannak, akik mogorván elvonulnak a világtól, s ha embert látnak a közelben, vicsorognak, mint a veszett kutyák.

A művészi regényalkotásban a szubjektív élményből kiemelkedett gondolat visszaömlik az eleven életbe, a program-regényben nem ér többé földet a magasba lendült gondolat - s ezért érezzük a schopenhaueri tételt cáfoló Földi-regényt program-regénynek. S furcsa, szinte komikus helyzet éleződik ki ebben.

AZ ISZLÁM KIHÍVÁSA (2) rész Tegyetek tanítvánnyá minden népet Beszélgetés Andrew testvérrel

Mert Földi fölöttébb szimpatikus törekvéssel azt akarja itt bemutatni, hogy az életre vonatkozó gondolatok életprogrammá váltan az életet ölik meg. Hogy az élet nem "képzet" és nem "akarat" és nem szorítható heterogén, különnemű, külön-nevezőjű fogalmak s aki nem vesz tudomást erről a heterogenitásról, vesztébe rohan. Földi regényét ugyanaz a sors érte, mint Hermann Rudolf gondolati sorsa sosem találkozik egy meggyőző erejű valóságban Hermann Rudolf emberi sorsával.

a testvérek férgekké váltak