Féregekkel lapátolt lapátokat

I. A BŐJTÖS EBÉD.

Karácsony előtti pénteknap volt. Ezt azon időkben nagyon megszokták ünnepelni Miskolcz városában. A három római katholikus templom tornyaiban, egymást fölváltva, zúgnak az ájtatosságra hivogató harangok. Hogy a reformátusok és evangelikusok templomainak tornyaiban nem zúgnak, arra azoknak harminczhárom okuk van. Az első az, hogy nincs harangjuk. Tornyuk sincsen; templomuk is csak egy van, fönn az Avas hegytetőn, régi erős építmény; nem messze tőle egy torony, de ez csak ellenséget megfigyelni való őrtorony.

Csak ötven esztendővel később épült az a mostani a város közepén. De vármegyeháza már volt, szép emeletes épület, abban lakott az első alispán. A másod alispán a saját nemesi salva guardiájában rezideált. Vározháza még nem volt. A biró a saját házában tartotta a hivatalát, a mire könnyű volt rátalálni az ajtaja mellé kitett kalodáról.

Kútfúró telefon:

A vármegyeházánál kék mondúros hajdú strázsál kivont karddal, alá s föl sétálgatva a hosszú kapu alján végig nyújtott gyalogjárón. Valahányszor a kapuhoz kerül, kidugja rajta a fejét. Mikor aztán egyszer megint kikukkant a kapuajtón, jó szerencse, hogy ki nem szúrta a szemét annak a belebotló alaknak, a kinek a háromszögletű kalapjával összeütötte a csákóját. Ki vagy, ha Istentől vagy?

Kútfúrással kapcsolatos anyagok

A jövevény csakugyan megijedni való figura volt. Olyan magas, mint az ó-testamentomi góliát; a háromcsücskéjű kalap egész a szeméig lenyomva, a hosszú bő fekete köpönyeg pedig az orra hegyéig átvetve.

• И не сомневайтесь: молодежь останется целой.
• A férgek okozta betegségek megelőzése

Mi van az alatt a köpönyeg alatt? A magas urnak szét kellett tárnia a köpönyegét, hogy fölfedezze az alakját. S a fegyveres őrnek bizony elég sok fölfedezésre méltója akadt.

Milyen habdák! Pulider meg nincs? Hát ebben a bőrtokban mi van? Ide vele! S a látogató urnak meg kellett engednie, hogy a strázsa elvegye a vállára akasztott puskát; akkor aztán a fegyverzet kiegészítő részét, a vadásztáskát is odaadta neki; de még a köpönyegét is rábizta; azokat mind egy szegre fölakasztá a rendnek éber őre.

Akkor kérdé, — hogy «hová igyekezik az úr? Hol a szállása? Hát már most én tudjam, hogy hol a vicispánnak a szállása? Első vicispán, meg második vicispán, az egyik itt lakik, a másik amott. No hát úgy beszéljen az úr. Szóbúl ért az ember.

Versek kút, víz, kútfúrás témakörben: Mózes I. Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.

Hát csak itt menjen be ezen a grádicson, azután végig a folyósón, mindjárt rátalál az ajtajára. Az a fenyőmag-füst a parasztbűz elölésére való. Az idegennek látszó s a kiejtéséről még inkább hallatszó uri ember sietett föl féregekkel lapátolt lapátokat lépcsőkön, két fokot lépve át egyszerre; csakugyan rátalált az igazi ajtóra, melyre kivülről a statárium volt kiszögezve.

Benyitott rajta. Az előszobában nem talált sekit. Hosszú falóczák voltak a fal mellett, kikopva a rajta üléstől, a fal elég barna a hozzátámaszkodástól. Féregekkel lapátolt lapátokat uralkodik a fenyőmag-füst illata.

Onnan benyitott egy másik szobába. Ott sem volt senki. Az ablaknál volt két iróasztal, négy székkel. Nagy ólom kalamárisok, fa porzótartókkal, nagy ollókkal, a mik lánczczal voltak odakötve az asztal korlátjához, hogy valaki el ne vihesse. A padló szép tarka a tintacsöppektől. Ezt a szobát dominálja a dohányfüst aromája. Még beljebb hatolt egy harmadik szobába. Az már terem volt nyitott almáriumokkal, a mik tele voltak akták csomagaival, súlyos pandektákkal, középen egy hosszú zöld asztal, a mellett tizenhárom bőrös szék.

HÓLAPÁTOLÁS SZIMULÁTOR ! HA MÁR NEM ESETT IGAZI HÓ...

Ebben a teremben az ócska papiros doha előkelősködött. A harmadik teremben sem talált senkit. No innen ugyan mindent ellophatnának. Ha ugyan akadna olyan bolond tolvaj, a ki ezt a mindent ellopja. A szomszédteremből végre emberjelző neszt hallott: tányércsörömpölést. Oda is benyitott.

Ott már kellemes illat fogadta: az eczettel volt kifüstölve. A pohárszékek, almáriumok, tányértartók elárulták, hogy az az ebédlő.

De még inkább a hosszú asztal a középen, mely végig volt terítve fehér sávolyos abroszszal, de teríték csak egyetlen egy volt rajta: az asztalfőn; két ezüsttányér egymásra téve, féregekkel lapátolt lapátokat ezüstnyelű kés, villa, kis kanál, nagy kanál, merőkanál, sótartó, borstartó és egy aranyozott ezüst pohár. Az asztalnál egy hajdú serénykedett, kék mondurban, zöld zsinórral, sárga pitykékkel, piros nadrágban, sárga csizmában; a haja fekete volt, hátul czopfba fonva, a bajusza is fekete, hegyesen előre viaszkolva.

Azzal nem várva a «tessék»-et, elhelyezé magát a nagy bőrkanapén, a két lábát szétnyújtva a kappenstiblikkel.

A hajdú azt hitte, hogy így illik az. Azok még aznap nem voltak befütve s a báró sajnálta már nagyon, hogy a köpönyegét odalenn hagyta az őrszobában. S nem sokára hallatszott a csörömpölés, a mit a rabok a lábukra kovácsolt harminczhárom fontos vasakkal eszközölnek s az első dörömbölés az ebédlő kályhájában.

Kivülről fütöttek minden kályhát, kit a folyósóról, kit a konyhából, az volt az igazi uraság. Az a kemencze valódi osgyáni gelencsérremek volt, felől nagy római urnával.

💦 Kútfúrás Gara +1év garanciával! Lipcsik Gábor megbízható kútfúró ⚒️

Elfért benne egyszerre egy fertály öl amikor a férgek férgeket álmodnak mire szolgál. A János hajdú elővett a szekrényből egy mázos fazekat, aztán meg egy czinkanalat. Mingyárt megmagyarázta a dolgot a báró úrnak. A tekintetes vicispán úr osztég nem szereti féregekkel lapátolt lapátokat kályhafüstöt.

Azért nekem mindig ki kell ókumlálni, hogy melyik hasadékon füstöl a kályha, azt azután én féregekkel lapátolt lapátokat hirtelen bekenem ezzel a szilvalekvárral, ez arravaló. De hát minden fütésnél más-más hasadékon füstöl. Ahun van ni! Nem mondtam? Most meg épen a tetején füstöl. Azt azután egy székre fölhágva kellett elfojtani, a mit János hajdú csakugyan a lekvárba mártott czinkanál nyelével eszközölt ki.

Можно, я покажу Бенджи.

Akkor aztán ropogott, pattogott a tűz a kályhában. Egy kis füstszag mégis csak maradt a szobában. Ezen pedig akép segített a János, hogy egy megtüzesített vaslapátot hozott be s arra porrátört czukrot hintett: azzal tömjénezte be az ebédlőt.

A báró kezdte már érteni, hogy miért kell az első vicispán lakására a szagáról rátalálni. Hallom a minoriták kis tornyából a csengetyűszót. Vége lesz a misének. Csak tessék addig itt mulatozni.

Azzal kivitte a vaslapátot, az a konyhába való s magára hagyta a látogatót. A báró följegyezte magának azt a nagy bizalmat a cseléd részéről, a ki őt, az először látott idegent magára meri hagyni ennyi ezüstnemüvel. Ebbeli büszkeségében aztán egészen elbizta magát. Megnőtt a taraja, a hogy a német szólásmód tartja. Odaállt az féregekkel lapátolt lapátokat nagy tükör elé, a minek a rámája is csupa tükör volt, csupa köszörült üvegből s végig nézte magát.

Igazán volt miben gyönyörködnie!

Írj! Nevezz be!

Ha egy kicsinyt meggörbítette a nyakát, hát még az arczát is megláthatta a tükörben, külömben az arcza már a tükörráma czikornyái között sokszorozódott.

A pofa impertinens szőke volt, olyan serte hajlamokkal biró hajjal, hogy azt hátul sehogy sem lehetett becsületes czopfba csavarintani, mindenfelé álltak ki a szálak a hajtáskából, úgy végződvén a záró máslinál, mint egy elnyűtt meszelő; a két halántékot fedő hajbodrok pedig, a miket úgy híttak, hogy «vuklik», valószinűleg régen nem lévén fölsütve, kiegyenesültek és meredtek szerteszélyel.

• Они похожи на того, которого ты описывал .
• Széles szalagféreg morfológia

Az arcza rosszul volt borotválva és összemetélve; ez bizonyosan saját munkája volt, hanem egy nagy vágás a szem végétől a száj szegletéig, az idegen manupropria lehetett rajta. A világos szőke hajszínnel disharmoniában álltak a szúros fekete szemek, szőke pillákkal környezve s lilaszín karikákkal körülfogva. Bajusza egy csöpp sem volt, a mire pedig nagy szüksége lett volna vastag, duzzadt ajkainak, a mik valóságos vadállati kifejezést adtak az arczának.

Az álla messze előre nyúlt, két szakaszra válva s az egyik részéből nagy bibircsó meredt elő, az az egy volt szakállal ellátva. S ennek a fizimiskának a kiegészítéseül még valami olyan idegen szabásu öltözetet viselt, a milyent soha a magyarok nem láttak sem itthon, sem Bécsben, a hová nagyon sokat jártak. Valamikor meggyszínű bársonykabát, nagy lapos arany gombokkal, megkopva, féregekkel lapátolt lapátokat, szinehagyott tarka himzésekkel az elején; mellénye czombig érő, virágos selyem, elől kiforduló drága, de bepiszkolt csipkefodrokkal.

Valamikor sárga szarvasbőr nadrágján sötét zsirfoltok. A francziák ez időben buggyos, sok ránczú «culotteot» viseltek, a lábszáron selyemharisnyát, és csattos czipőt.

Ez pedig végezte mindezt egy lovászmesterre szabott türt szárú lovagcsizmával, a mire hosszúnyelű sarkantyuk voltak szíjjal fölkötve.

Félrehúzta a száját a tükörbe nézve.

Нам не позволено иметь секретов. О бегстве не может быть и речи. Мы полностью в их власти. Хотя я со своим мнением, наверное, останусь в одиночестве, но я все же не верю, что они намереваются причинить нам вред.

Az a jó.