Hogy is mondjam különben férgek, Nagy László: A föltámadás szomorúsága

• Nyírvidék, (9. évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
• Hogyan lehet azonosítani egy galandférget

Annyit akar elsikoltani, hogy a boldogság is nagyon fáj előbb. A vajúdó nő általában nem sír, száraz a szeme. S ha balaszentmiklósi Borbála vajúdása kivételnek tekintendő, ez is csak a szabályt módosítja.

Mi mozog a maszkokban???

Úgy vajúdik hét napon és hét éjszakán át a némber, hogy sír is közben. Hol fekete kő pereg, hideg vér habzik, hol meg datolyaméz csöpög a szeméből, és tükröcskéket is sír, meg jégdarabkákat is sír, pedig tudvalevő, hogy a vajúdó asszonyok szeme rendesen száraz, mert akkora fájdalomba kerül egy új ember érkezte.

• Petőfi Sándor: ARANY LACINAK, Hogy is mondjam különben férgek
• Tojás féreg indikátorok

A vajúdással nekünk nincsen már dolgunk. De a köldökzsinór!

Arra viszont sokat gondolunk. Hogy azt mindig kidobálják.

Vagyis nem egészen így van ez. A mássát, vagyis a placentát a magzatvízzel együtt a trágyadombba ássák ezen a környéken, ha van falu, s vannak porták, ahol emberek élnek.

Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást, beállnak a gyötretőkhöz. Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger? Mondják, ez alig művészet, inkább téboly, parázna nyihogás, vörös hahota.

Errefelé a köldökzsinórnak torongy vagy bárzsing a neve. A szülőanyák vékony szalaggal átkötik, és hét éves korában a gyerek kezébe adják.

Nyírvidék, 9. Ha ez kímélettel s vigyá­zattal történik, a törzs vegetációjának nem leend ártalmára, csakhogy városi erdőnkben ez nem így történt, ott részint botok feldobálása által, részint bosszú rudakra alkalmazott horgok segélyével tör­delték le a megkívánt galyakat, s hogy eközben mennyi kárt ejtettek az egészséges ágakban s ma­gán á törzsön is, azzal keveset törődtek.

Így, ha mégsem az emésztő mélyébe vetik, de éppen csak a szemétdomb oldalába, fekália és rothadó zöldséglevél közé, másnap már örülni kellene, hogy mozdul, és meg-megremeg a férgek kéretlen játékától. Különben Boldogasszony, sevát avagy szafar havában se sokkal jobb. Hull a hó, megfagy, ami fagyhat, ám az egész országot beborító jég mégis akárki formája alatt megroppanhat.

Gyermekek játszanak a lélek partján, kezüket a lukakba engedik, s addig guggolnak, míg a víz csuklójuk körül vékony jéggallért nem növeszt. Néha szekér áll mellettük a part fagyott, meredek lejtőjén. Szakadt ponyvája mögül lélegzés hallatszik.

Hideg vért, parazsat, havat, lángot és időt könnyezik, aki mást nem tehet. Vajon megfagy-e a lélek, hogy is mondjam különben férgek ahogy az anadalúziai rabbik mondják, ha eszükbe jut az egyik, a harminchat igaz közül? Vajon a szemtükör vize befagy-e?

Mi az, ami megtörténik, s mi az, ami a káprázat játszi fénye csupán? A fák, persze, mindig jelentőségteljesebben magaslanak a cselekmény horizontjában, mint az emberi lény, aki folyvást úgy kóborol az ég alatt, mintha akadna kivételezettebb helyszín boldogságra, boldogtalanságra. Mármost ha a köldökzsinórt egy törpe nyír alsó ágára vetik, és feledik, hajnalra úgy fagy meg, mintha rajzolt nyakcsomó lenne. Szép ez a kép, s ezen a tájon más jelentéssel is bír.