Hogy is mondjam különben férgek, Nagy László: A föltámadás szomorúsága
Tartalom
- Nyírvidék, (9. évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
- Hogyan lehet azonosítani egy galandférget
Annyit akar elsikoltani, hogy a boldogság is nagyon fáj előbb. A vajúdó nő általában nem sír, száraz a szeme. S ha balaszentmiklósi Borbála vajúdása kivételnek tekintendő, ez is csak a szabályt módosítja.
Mi mozog a maszkokban???
Úgy vajúdik hét napon és hét éjszakán át a némber, hogy sír is közben. Hol fekete kő pereg, hideg vér habzik, hol meg datolyaméz csöpög a szeméből, és tükröcskéket is sír, meg jégdarabkákat is sír, pedig tudvalevő, hogy a vajúdó asszonyok szeme rendesen száraz, mert akkora fájdalomba kerül egy új ember érkezte.
- Petőfi Sándor: ARANY LACINAK, Hogy is mondjam különben férgek
- Tojás féreg indikátorok
A vajúdással nekünk nincsen már dolgunk. De a köldökzsinór!
Arra viszont sokat gondolunk. Hogy azt mindig kidobálják.
Vagyis nem egészen így van ez. A mássát, vagyis a placentát a magzatvízzel együtt a trágyadombba ássák ezen a környéken, ha van falu, s vannak porták, ahol emberek élnek.
Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást, beállnak a gyötretőkhöz. Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger? Mondják, ez alig művészet, inkább téboly, parázna nyihogás, vörös hahota.
Errefelé a köldökzsinórnak torongy vagy bárzsing a neve. A szülőanyák vékony szalaggal átkötik, és hét éves korában a gyerek kezébe adják.
Nyírvidék, 9. Ha ez kímélettel s vigyázattal történik, a törzs vegetációjának nem leend ártalmára, csakhogy városi erdőnkben ez nem így történt, ott részint botok feldobálása által, részint bosszú rudakra alkalmazott horgok segélyével tördelték le a megkívánt galyakat, s hogy eközben mennyi kárt ejtettek az egészséges ágakban s magán á törzsön is, azzal keveset törődtek.
Így, ha mégsem az emésztő mélyébe vetik, de éppen csak a szemétdomb oldalába, fekália és rothadó zöldséglevél közé, másnap már örülni kellene, hogy mozdul, és meg-megremeg a férgek kéretlen játékától. Különben Boldogasszony, sevát avagy szafar havában se sokkal jobb. Hull a hó, megfagy, ami fagyhat, ám az egész országot beborító jég mégis akárki formája alatt megroppanhat.
Gyermekek játszanak a lélek partján, kezüket a lukakba engedik, s addig guggolnak, míg a víz csuklójuk körül vékony jéggallért nem növeszt. Néha szekér áll mellettük a part fagyott, meredek lejtőjén. Szakadt ponyvája mögül lélegzés hallatszik.
Hideg vért, parazsat, havat, lángot és időt könnyezik, aki mást nem tehet. Vajon megfagy-e a lélek, hogy is mondjam különben férgek ahogy az anadalúziai rabbik mondják, ha eszükbe jut az egyik, a harminchat igaz közül? Vajon a szemtükör vize befagy-e?
Mi az, ami megtörténik, s mi az, ami a káprázat játszi fénye csupán? A fák, persze, mindig jelentőségteljesebben magaslanak a cselekmény horizontjában, mint az emberi lény, aki folyvást úgy kóborol az ég alatt, mintha akadna kivételezettebb helyszín boldogságra, boldogtalanságra. Mármost ha a köldökzsinórt egy törpe nyír alsó ágára vetik, és feledik, hajnalra úgy fagy meg, mintha rajzolt nyakcsomó lenne. Szép ez a kép, s ezen a tájon más jelentéssel is bír.