A világvallások összehasonlítása – Wikipédia

Minden vallás parazita

Hogyan tudnád a legegyszerűbben meghatározni ezt a felénk még meglehetősen idegenül csengő fogalmat? Egy angol neodarwinista genetikus, Richard Dawkins vezette be ezt a fogalmat ban megjelent Önző gén című könyvében. A gének analógiájára képzelte el őket: míg a biológia világában a gének másolódnak, s ez által hozzák létre a testeket, Dawkins föltételezte, hogy nagyon hasonló jelenséggel van dolgunk a kultúrában is.

Tehát vannak bizonyos kisebb-nagyobb információs minták — ezek lehetnek bármik: dallamok, ruhadivatok, boltívek építésének módja stb. Röviden fogalmazva, ilyesfajta információs mintákként határozhatók meg a mémek, amelyek kultúránk egészét teszik ki. De a mém virtuális szerkezet, ugye, egy jelcsoportról beszélünk, mégis, a képzettársítás-tömeg, amit az elgondolására használunk, azt sugallja, mintha önálló személyisége, akarata, szándéka volna.

Az élet értelme (filozófia)

Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani? A gének természetesen a szó antropomorf értelmében nem akarhatnak semmit, tudniillik ezek egyszerű információs minták, amelyek nem rendelkeznek olyan értelemben személyiséggel, ahogy mi például embereknek személyiséget tulajdonítunk. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a gének le akarnak másolódni, akkor antropomorfizálva írunk le egy helyzetet, hiszen a gének tényleg állandóan újra és újra lemásolódnak, és létrehozzák azt a fehérjeszintézist, amiből aztán a mi, szaknyelven szólva, fenotípusunk, látható-tapintható tulajdonságaink kialakulnak.

Ilyen oldalról szokták bírálni a memetikát, mondván, hogy miként a gének, a mémek sem akarhatnak semmit.

A náci korszak áldozatai: a náci faji ideológia Minden vallás parazita

De ez mindössze leírása annak a helyzetnek, ami újra és újra bekövetkezik, illetve ha nem következik be, akkor baj van, akkor keletkezik egy zsákutca, és ott tovább nem folytatódik a replikáció. Olyan kulturális férgek inváziója parazita, amiknek az ismétlése nem is tudatos, hanem már-már ösztönszintű. Ha elgondolkodunk azon, hogy miért nevezzük ezt a bútordarabot, amelynél ülünk, asztalnak, akkor a memetika erre azt válaszolja, hogy azért, mert egy bizonyos területen, nevezetesen a magyar nyelvterületen ez az információs minta, ez a hangsor bizonyult a leginkább túlélőnek.

Azért a rangért, hogy ezt a bútort valamilyen módon megnevezzük, bizonyára sokféle információs minta harcolt. De ezen a területen, a magyar nyelvterületen ez a hangsor bizonyult győztesnek, és mi ezért nevezzük asztalnak.

“Szellemi mérföldkövek” vagy „mentális paraziták”? – Eszmék és ideológiák

Nyilván mondanunk sem kell, más nyelveken egészen másként nevezik azt a tárgyat, amit mi magyar nyelven az asztal szóval jelölünk. De ugyanez a helyzet a mindennapi élet úgyszólván összes területén. Egyébként, ugye, mint már mondtuk, minden mém, ami utánzás útján terjed.

Ilyen vonatkozásban a kérdés inkább az, hogy mi nem mém. Ez a súlyosabb kérdés. Susan Blackmore válasza az, hogy a legbensőbb érzéseink és érzületeink nem mémek. Például, amikor azt állítom, hogy fáj a fogam, akkor azt vajon hogyan is kell minden vallás parazita Te elképzeled a saját fogfájásodat, de rendkívül problematikus összehasonlítani a te fogfájásodat az enyémmel.

A fogfájás tehát azon dolgok közé tartozik, amely nem lehet mém, mert lehetetlen utánozni. Ha valaki azt mondja, hogy szerelmes vagyok, akkor az vajon mit jelent? A szerelem, ugye, nagyon belső érzés, és talán érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy a magyar nyelv ezt így nevezi, az angol talán még minden vallás parazita e tekintetben, az arab nyelvben viszont több mint húsz szó szolgál ennek a belső érzelemnek a kifejezésére.

Tehát ilyen szempontból mi nagyon-nagyon primitívek vagyunk az arabokhoz képest. Ráadásul az minden vallás parazita nem a szerelem intenzitását jelölik különféle szavakkal, hanem a jellegét. Mi azt mondjuk, hogy szeretem a mákos rétest, de szeretem Julikát, a kislányomat, szeretem az operát… Mindegyikre azt mondjuk, hogy szeretem, holott itt nagyon-nagyon különböző dolgokról beszélünk. Szóval, ami a szerelmet illeti, ha te azt mondod nekem, hogy szerelmes vagy, akkor én pinworm laposférgek nyilván belevetítem azt az érzéstípust, ahogyan én szoktam szerelmes lenni, de a te szerelmedet én képtelen vagyok utánozni.

A te szerelmed, ez a te érzésed, és képtelen általam replikálódni. De hogyha versbeli vagy dalbeli kifejezést nyer, az már replikálható.

Ha dalban fejeződik ki, akkor dúdolom, dúdolom, dúdolom, vagy ha versben fejeződik ki, például Petőfinél minden vallás parazita másnál, akkor azt már tudom idézni, utánozni. De csak a kifejezését, és nem a jelöltjét, úgymond.

Daniel C. Dennett on What Should Replace Religions?

Az egyik az, hogy mennyire adható át ez a tudás a saját érzelmeinkről, illetve mennyire replikálható, mennyire tanulható dolgok ezek.

Mert ehhez a kijelentéshez kell tudni valamit a szerelemről, de a mondat azt jelenti ki, hogy nem tudja az illető ezeket az információkat.

Hasonlatos a helyzet ahhoz, amit te a könyvedben a jó és a rossz megkülönböztetéséről vagy a tudás fájának kiválasztásáról írsz. Tulajdonképpen paradox szituációról van szó: valaki egy határozott kijelentést tesz, amely kijelentés azt állítja, hogy nem igazán ismeri a kijelentés tárgyát.

Tehát mégiscsak van valami hihetetlenül erős tudás-konstrukció a fejében a szerelemről, anélkül, hogy maga átélte volna.

  1. Széklet féreg gyógyszer után
  2. Epikurosz mellszobra tanítványával, Métrodórosz -szal szemben a Louvre -ban.
  3. Sebők Zoltán: A paraziták titokzatos élete
  4. Parazita kultúra / XIII. évf. február / / Archívum / Kalligram
  5. Az élet értelme (filozófia) – Wikipédia
  6. "Szellemi mérföldkövek” vagy „mentális paraziták”? - Eszmék és ideológiák - rugbyszeged.hu

A másik dolog az, hogy ha azt mondod, fáj a fogad, és én tulajdonképpen nem tudom ezt az állítást a maga teljességében a magamévá tenni, ugyanakkor funkcionálisan ezek az állítások is elműködnek. Tehát például beindíthatnak egy olyan folyamatot, amelynek a végén neked nem fáj a fogad, mert rábeszéllek arra, hogy gyere el velem az én fogorvosomhoz stb. A harmadik pedig, hogy eszembe jutott egy kísérlet, amikor azt bizonyították, hogy a félelem, ez az atavisztikus és intenzív érzés, kondicionálható.

Megtanítható az a helyzet, az a kontextus, amiben majd félelmet kell érezned. Csecsemők mellé tettek patkányokat, s a két lény teljesen normálisan és toleránsan reagált egymásra: a csecsemő még soha nem találkozott patkánnyal, így aztán nem félt tőle.

Még nem volt meg a kulturális kontextusa a patkánynak. Ugye, igen rossz a patkány PR-ja, erről szoktunk beszélni, ez különbözteti meg például a mókustól. Tehát a csecsemőnek nem kellett a patkánytól rettegnie. Meg kellett tanítani minden vallás parazita rettegésre, s ezt úgy csinálták, hogy bejött egy asszisztens, és látványosan megijedt.

Tehát erősen reagált erre a szituációra.

Hogyan tudnád a legegyszerűbben meghatározni minden vallás parazita a felénk még meglehetősen idegenül csengő fogalmat? Egy angol neodarwinista genetikus, Richard Dawkins vezette be ezt a fogalmat ban megjelent Önző gén című könyvében.

És miután néhányszor megismételték ezt, a csecsemő, aki sikeresen tanul, az ötödik alkalomtól kezdve megijedt a patkánytól. Megtanulta azt, hogy neki valamilyen módon vészreakciókat kell felmutatnia.

Ugyanígy, amikor valaki azt mondja, hogy még sosem voltam szerelmes, lehet, hogy egyszerűen olyan mémeket kapott, amelyeknek az ő feltételezett belső érzése, saját megítélése szerint, nem felel meg.

Még néhány szól a parazita-ügyhöz. Mert minden magyar embernek fel kell emelni szavát az ellenhogya perben a legnagyobb magyar emberKossuth Díjas mint antiszemita és mint a zsidó vallás és a zsidó polgárok becsmérlője van feltüntetve. Ezt a nemzeti bálványt ugy odaállítanimint aki osztozik elvakult nézetvén egy es megvetett— nem lett volna szabad megtenni a para-zita-cikk védelmében. A Méhely Lajos szerkesztésében megjelenő , A Cél cimü fajvédelmi folyóirattal szemben Kossuth néni szorul igazolásra.

Vagy mondok egy még durvább példát. Nemrég hallottam egy orvostól, hogy azon nők jelentős részének, akik azt állítják magukról, hogy még nem volt orgazmusuk, tulajdonképpen nagyon sokszor volt. Csak nem tudták, hogy az az. Miért nem tudták? Bizonyára azért, mert nagyon intenzíven jelen vannak a kultúránkban bizonyos mémek, amelyek megszabják, szó szerint megszabják számunkra, hogy mi az orgazmus. Gondolok itt elsősorban az erotikus és a pornográf filmekre.

Azok a nők, akik azt állították magukról, hogy még nem volt orgazmusuk, azokhoz a helyzetekhez hasonlították a saját reakcióikat, amelyeket pornó- vagy szexfilmben láttak. És ennek az ő érzésük, az ő viselkedésük nem felelt meg.

⁨⁨Egyenlöség⁩⁩, 28 November 1931 — ⁨Kossuth és a „ paraziták * 4 ⁩ [⁨ARTICLE⁩]

De talán minden vallás parazita korábbi kultúrában ugyanazt az érzést még orgazmusnak nevezték volna. Ma elvárjuk, és a nők is elvárják maguktól, azokat az extatikus reakciókat, amelyeket, ugye, természetesen a pornószínészek is zömmel szimulálnak. Bizonyára ők sem úgy élik át az orgazmust, ahogy a filmben mutatják, de azt kell mutatni, mert erős mémeket kell teremteni. Azt valószínűleg mindenki, aki az európai kultúrkörben nő fel, viszonylag korán megtanulja, hogy ha ásít, a kezét a szája elé kell tennie.

Ez, ugye, azt hiszem, már kétéves kortól kezdve forszírozva van, vagy legalábbis valamilyen módon megismerjük ezt a kötelező reakciót. A tudomány jelenlegi állása szerint, ugye, ez egy atavizmus, abban a tekintetben, hogy azért kellett annak idején a kezünket a szánkra tenni, hogy a gonosz lelkek ne költözhessenek belénk.

Ebben nyilván van egy korai mitikus gondolkodáshoz köthető elem, de természetesen e nélkül tanuljuk meg a gesztust.

minden vallás parazita

De megtanuljuk és gyakoroljuk. Ma legfeljebb olyan csökevénye minden vallás parazita meg ennek, hogy nem illik belepillantani a másik szájába, ami azért abszurd, mert egy egyszerű beszélgetés során is számtalanszor, százszor és ezerszer pillantunk bele a másik szájába, nem tudunk mást tenni. Ez tehát tulajdonképpen egy hamis magyarázat. Mit gondolsz ezekről a mintákról? Vagy itt van például a tisztelgés, ami most már sapka nélkül is létezik a magyar hadseregben… — Vagy itt van a kézfogás szokása, amit nap mint nap művelünk.

Bizonyos kutatások szerint ez eredetileg arra szolgált, hogy megmutassam, nincs a kezemben fegyver. Illetve, más értelmezés szerint ez által egyenlítődnek ki közöttünk a szellemek, tehát ez által váltunk egyenrangúvá. Most, amikor találkoztunk, mi is lekezeltünk, de egyikünk sem gondolt semmi ilyesmire.

Parazita kultúra

Elfelejtődött az eredeti jelentése, de műveljük, mint a bolondok, anélkül, hogy tudnánk, mit is jelent. És a memetikában azok az esetek szoktak érdekesek lenni, amelyekre igazából nincs magyarázat.

Arra, hogy a borsóleves bizonyos elkészítési módja elterjed, lehet azt mondani, hogy igen, ebben nincsen semmi különös, hiszen az a minden vallás parazita, amely adott recept szerint készül, ízletes. Azért terjed el, mert finom. Itt aztán tényleg nemigen van kérdezősködni való. De, és ez a memetika egyik legfőbb kutatási területe, minden vallás parazita mivel magyarázható az, hogy egy-egy vallási rítus vagy szokás ugyanígy elterjed.

minden vallás parazita

Ezt már nagyon nehéz úgy értelmezni, hogy azért, mert nekünk minden vallás parazita. Egyáltalán nem biztos, hogy jó. Múltkori beszélgetésünkben említettük a cölibátus és a szüzességi fogadalom mémjét. Kinek, vagy minek jó az? Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, de ennek ellenére a cölibátus is, és a szüzességi fogadalom mémje is terjed.

És a memetikusok elkezdik kérdezni, hogy vajon miért? Mit értsünk a parazita szón ebben a kontextusban? A biológiában a vírus olyan információs minta, amelynek be kell hatolnia egy önálló anyagcserével rendelkező sejtbe, és a sejtet rá kell bírnia arra, hogy ezt a bizonyos információs mintát, a vírusét, óriási mennyiségben lemásolja, replikálja. A mindennapi életben pedig azokra szoktuk mondani, hogy élősködők, paraziták, akik lopják a napot, nem dolgoznak, és abból élnek, amit férgek mosatlan kezekből keresnek.

Ennek nagyon pejoratív, nagyon rossz mellékzöngéje van a mi individualista kultúránkban.

Minden vallás parazita. Bejelölések

Ami egyrészt nem általánosítható, tehát ez nincs minden kultúrában így, ezt jól tudjuk, másrészt pedig a biológusok részéről nagyon jelentős érvelés van amellett, hogy nincs igazunk, amikor a parazita jelzővel félresöpörjük azokat a lényeket, amelyeket vírusoknak nevezünk.

Beszélünk például számítógépes vírusokról. A számítógépes vírusok olyan programok, amelyek engedélyünk nélkül behatolnak a programunkba, s ott valamilyen csel segítségével önmaguk replikáltatására késztetik a mi programunkat.

minden vallás parazita

A biológiában pedig, mint mondtuk, azok az információs minták a paraziták, amelyek képtelenek önmagukat replikálni, de egy másik sejtet erre mégiscsak rávesznek. Nos, ha egyértelműen negatív jelentést és jelentőséget akarunk tulajdonítani ezeknek a lényeknek, akkor valami kicsúszik a markunkból.

Tudniillik bizonyos kutatások szerint maga az élet is úgy alakult ki, hogy… — …a buta őslevest valami beprogramozta… minden vallás parazita …valami megfertőzte. Paraziták fertőzték meg, és ezek nagyon jótékonynak bizonyultak, hiszen így alakult ki a hihetetlenül primitív prokarióta sejtből az immár sejtmaggal rendelkező eukarióta sejt, ami a többsejtűség előfeltételének bizonyult.

Tehát hogyha annak idején, a távoli múltban, körülbelül kétmilliárd évvel ezelőtt nem támadnak a paraziták, akkor most nem lennénk abban a helyzetben, hogy a parazitákat átkozzuk. A másik dolog, hogy miután föltérképezték az emberi genomot — a genom az emberi gének összessége, amit úgy lehet elképzelni, mint egy körülbelül hárommilliárd betűből álló értelmes szöveget —, az emberek többsége úgy hitte, hogy ez a föltérképezett valami szilárd struktúra. Föltérképezünk egy vidéket, de viszont nem mondjuk, hogy föltérképezzük a Duna vizét, mert az állandóan mozgásban van, állandóan változik.

Az ugráló gének rövid génszekvenciák, amelyek úgymond kiugranak a szövegből, tehát néhány betűs rész kiugrik a szövegből és betolakszik valahova máshova.

Nagyon komoly kutatások folynak ezen a területen, hiszen a tudósok rájöttek arra, hogy ezek a bizonyos ugráló gének adott esetben parazita harapás emberben akkora szekvenciák, mint a vírusok. Tehát abszolúte megtörténhet, és meg is történik, hogy amikor egy-egy vírus behatol egy hosszabb génszekvenciába, akkor magával ránt, magával visz egy ilyen ugráló gént.

Az igazán érdekes dolgok akkor történnek, ha az ugráló gént a vírus génszekvenciája átviszi egy másik fajba.

Butaság azt kérdezni, hogy ez jó vagy nem jó. Történik egy módosulás, és a genetikusok, a neodarwinisták azt mondják, hogy majd meglátjuk, mi lesz az új struktúra sorsa. Meglátjuk, hogy életképesnek bizonyul-e a pokoli harcban, ami ebben a modellben a gének között zajlik.

Máris itt van tehát néhány példa arra, hogy a vírus, ez az abszolút parazita, az evolúció rendkívül fontos motorja lehet.