X. Tudományos dolgok | Jókai Mór Összes Művei | Kézikönyvtár

Repedt sarkú férgek

Ki ne ejtse ön barátja az erénynek ezt a nevet még álmában sem.

Repedt sarkú férgek, Szuper étel férgek ellen élnek nagyszerűen, Fokhagyma tejjel a paraziták ellen

Ezt én fedeztem fel. Sok álmatlan éjszakám ára. Egész életem végcélja. Ennek áldoztam fiatalságomat. Csontok és rozsdás ércdarabok voltak az egyedüli társalkodóim.

repedt sarkú férgek

Nyomról nyomra közelítettem felé. Mint Kolumbus az újvilághoz.

  • Hagymás pinworm kezelés
  • Paraziták egy személyben, hogyan lehet eltávolítani A helminták halálának hőmérséklete.

Végre rátalálok. Milyen áron? Lopva járok sötét zivataros éjszakákon, zordon rengeteg repedt sarkú férgek. Medvék és farkasok megkergetnek. Vadászok, vadorzók, zsiványok rám lövöldöznek. Nem közlöm senkivel. Nem hívok segítőtársat.

Egyedül magam ásom a halmot. A kihordott földet bevetem szénapolyvával, hogy kizöldüljön, hogy el ne áruljon. Tovább ások. A jelek, a tanúk vezetnek, egy négyszögletű szittyapénz, egy napimádási agyagjelvény, egy Mithras-kultuszi cserépcsillag, egy bronzcsat, egy rézfibula, egy kutya-lapockacsont.

Végre megkoppan a csákányom. Döng a fal. Mit látok? Ez az! A veresfenyő, amivel a hunok sírj a van kifalazva. Amiről írnak a kíniai történészek.

Amit emleget Jornandes és Calanus, Attila temetésénél; amiről szól Doefi és Inchoffer, Leventa pogány módra történt eltakarításánál; amit emleget Bod Péter és Bél Mátyás; aminek a mintáira ráakadt Pallas és Rouisbrook az obi pusztán, a kún bálványok alatt.

Itt van. Nem álom. Barátja az erénynek! A penészes emberkének a lelkesedése Decebálra is elragadt.

Betűméret:

Neki is azokba a titokteljes régiókba csapongott a lelke, amikbe azé; csak azzal a különbséggel, hogy amíg azt a tudomány bacilusai lepték meg, ő a nagyravágyás spóráitól volt megbetegítve.

Az a rögeszme kergette, hogy az ő őse vetélytársa volt az Árpád-házi királyoknak! Ez volt előtte a fő kérdés. A tudás embere magas öntudattal fitymálta az ilyen szkeptikus észrevételt. Amit én mondok, az mind axióma. Mi okból akarnám én önt elámítani? Ismerem én a haszonlesést?

Ide tessék nézni. De hát minek? Azért a nyolc lat dercekenyérért, amit én naponkint elfogyasztok? Még az ivóvízben sem válogatok. Forrásvízből vagy ökörnyomból inni, nekem mindegy.

repedt sarkú férgek

De ha ezt nem hiszi, hát tessék megnézni ezt a leletemet. Ezzel ismét a bőrtáskába nyúlt, s előhúzott belőle egy csákányfejet, s repedt sarkú férgek Decebál kezébe tette.

A helminták jelei az ember testében. Végbél tampon

Az uraság érezheté a súlyáról, láthatta a színéről hogy az aranyból van: nehéz és sárga. Mi ez?

Hasonmása azoknak az aranycsákányoknak, amiket a Székelyföldön találtak. Vezéri jelvény. Hasonlóval csak a bécsi császári kincstár dicsekedik. Nagylelkű leszek. Az arany súlyában. Mintha a pesti Kohlmarkton adnám el a zsidónak. Ennek rám nézve semmi különös érzelmi becse.

De nem adnám semmi árért és senkinek, amit most mutatok meg. Nézze, barátja az erénynek. Az a felséges tárgy egy hosszú nyílvessző volt, aminek a végéhez oda volt rozsdásodva a nyílhegy. Ott volt a cölöpzetbe fúródva. Decebálnak egy okos észrevétele támadt. Ez a kérdés dühbe hozta a tudóst, s a tudósok gorombák, ha dühbe jönnek. Hogy nem rohadt el ez a nyílvessző?

Olvasási mód:

Hát úgy nem rohadt el, hogy ez is ugyanazon scythiai tamariszkuszfából van, amiből a székelyek áldozatpohara készült. Ilyenből készült a vezérek nyílvesszője. De hát ezt nem tudják!

Csak belebeszélnek. Egyetlen edény Decebál ezer bocsánatot kért, s fogadta, hogy többet nem fogja a nagy repedt sarkú férgek előadásában megzavarni. Pedig lássa, barátja az erénynek, ez az egyszerű tárgy éppen önre nézve bír nagyobb beccsel, mindazon kincseknél, amiket Aladin lámpája állítólag felfedezett. Emlékezik még rá? Kusidkun is éppen ilyen délceg dalia lehetett, mint Tanussy Decebál! Vajon hányan dicsekedhetnek még széles e Magyarországon azzal, hogy annak a száznyolc családfőnek az arcvonásait viselik, aki első elfoglalója volt e szép hazának?

repedt sarkú férgek

A régi magyar pogány írást hányan ismerik még? Egyszerű volt az, mindenki könnyen megtanulhatta. Nem írták náddal, de késsel faragták vesszőre. Bizonyítják a székely krónikák, tanúbizonyságot tesznek róla Cornides, Dezericzky, saját szemeikkel látták az élő nemzedék régiségbúvárai.

repedt sarkú férgek

Tizenhat betűből állt az ábécéjük, csupa egyenes vonásokból összerakva. Akármelyik betűszedő rögtön kiszedheti. Hiszen nem lesz sok. Természetesen szittya módon, felülről lefelé olvasván a sort. Decebált úgy elfogta a reszketés, mint egykor Saul királyt, mikor az endori boszorkány felidézte eléje az apja lelkét.

repedt sarkú férgek

Mit mond repedt sarkú férgek nyílvessző? Decebál két kézre fogva csókolta meg a drága ereklyét. Ha a házát kérték volna, odaadta volna érte cserébe. Íme, erre folyadék a nemi szemölcsökből nyílvesszőre fel van írva az ősapának és az unokának a neve.

Semmi kétség, hogy azon a veresfenyő cölöpzeten belől maga Thonuzóba és a vele élve elsírolt felesége alszik. Nyilak bűvészete. Vár a feltámadásra! Barátja az erénynek — csillapítá őt a csontok kincstárnoka. Amíg csak a földet kellett kivájnom, elég volt hozzá a saját testi erőm és rabszorgalmam. Úgy vájtam a tárnát, mint a börtönéből kikívánkozó rab a tömlöcfalat.

De most egyszerre egy tömör veresfenyő cölöpzet állta el az utamat, öllel át nem érhető fatörzsek, azokat én keresztül nem tudom vágni; de még ha tudnám is, lehet, hogy a sírkamrán belül olyan kincsekre akadok, amiknek a világi emberek előtt is nagy értéke van. Hiszen tudjuk, hogy az ősvezéreket minden arany ékszereikkel együtt ezüstöt nem hordtak szokták eltemetni.

Azokat titokban elemelni kriminalitás volna. De én nem is azért fáradtam egész életemen át ezzel a munkával, hogy mikor bevégeztem, akkor véka alá rejtsem. Azt pedig jól tudja ön, hogy ez a hely, ahol mindazt felfedezém, nem az ön birtokán fekszik. Az egy per alatt levő birtok, ami felett már húsz esztendő óta perlekedünk Ponthay gróffal.

Itt kell mármost önnek előállani jó tanáccsal, barátja az erénynek, mert itt már az én tudományom elfogy. Decebálnak gyöngyözött a homlokán a veríték.

Tudott volna ő valami módot ennek a megoldására; csakhogy az nagyon drága. S ámbátor Decebál az éjjel nagyon sokat ivott, de annyi ész még mindig maradt meg a fejében, hogy számítani tudjon. Nagyon meggondolta, hogy vajon amit Kusidkun dédapja olyan olcsón szerzett meg Szvatopluktól, visszabocsássa-e ugyanabban az árban Szvatopluk unokáinak? Ebből aztán nagy tanakodás lett; ami közben Decebál még azt is elfelejtette, hogy a mai szent napon miféle nagy feladatoknak kell még megfelelnie.

Ma van a vármegyegyűlés napja, amelyen a bécsi udvari kancellária által kiküldött királyi biztosnak meg kell mutatnia a legharapósabb municípium fogait. A párt éppen őt bízta meg azzal, hogy legyen a királyi biztosnak erős malleusa. Kalapács És már kilenc óra elmúlt.

repedt sarkú férgek

Bakala Peti és Csunyi Laci már kétségbe vannak esve, hogy el fog késni Decebál az ülésről; kudarcot vallanak a sasok, ha vezér nélkül becsődülnek a gyűlésterembe, és senki sem dirigálja őket. Decebál előszobájának az ajtaján pedig hiába dörömbölnek, mert az ezt most meg nem hallja. Sára asszony is lamentált már, hogy a korhelyleves mind elromlik!

Végtére Csunyi Laci azt a stratagémát találta ki, hogy előkerített egy lajtorját, azt nekitámasztotta annak az repedt sarkú férgek, mely a múzeumra szolgált, s azon mászott fel az emeletre, s onnan kiabált be az ablakon keresztül. Gyere már elő a kriptádból! Várnak rád a tens karok és rendek! Megyünk királyi biztost kergetni. Ez a prózai figyelmeztetés felrántotta Decebált a föld alatti világból.

Eszmélni kezdett, hogy idefenn is van valami tennivaló. Parancsolja, hogy ideküldjem a reggelijét, vagy át tetszik jönni az étkezőbe?

Tu Luder!

Egy darab kenyér az eledelem. Azt itt hordom az iszákomban. Ha megszomjazom rá, lemegyek a kúthoz. Csak tessék mulatni menni nálam nélkül, barátja az erénynek. Hanem azért a barátja az erénynek nem mulasztá el figyelmeztetni a távozni készülő háziurat, hogy itt hagyott az asztalon valamit.

Azt a bizonyos aranycsákányt. Úgy, ahogy mondtam. De én egy cseppet sem erőtetem. S már büszkén vissza akarta tenni a tarsolyába.